Kimaradt jelenet #1

Eredetileg ez a jelenet akkor lett volna, miután  In Ho a kórházból elküldi Mi Ah-t melegebb éghajlatra. A raktárban Shin eredetileg csak annyit mondott, hogy találkozzanak másnap, és hogy főzzön neki valami finomat. Később átírásra került, és mivel nem voltam vele elégedett, és csak időhúzásnak tűnt... ezért ez a rész teljesen kimaradt...

- Jae Hwa!- kiáltottam el magamat, mikor a víz bugyborékolva kifolyt az edény tetején, és nem úgy tűnt, mintha pillanatok múlva vége lett volna a cunaminak. Otthon nem nagyon főztem, mert a nagyiék mindent megcsináltak, itt meg csak alapdolgokat csináltam, vagy zacskós kaját. Tudom, nem vagyok egészséges, meg minden, de azt szerettem. Azonban Shin-nek mindenképpen finom koreai kaját akartam csinálni, ha már erre kért.

Jae Hwa ma egész nap a táncát gyakorolta itthon, ezért nem ment be a DS-be, én meg néha ránéztem, hogy nem halt e meg végelgyengülésben, annyira imádott táncolni, hogy fel sem tűnt volna neki, ha közben mondjuk kiszárad. Ezért óránként vittem neki egy fél liter vizet, míg „főztem”. A mostani kiabálásomra kiszaladt a szobából a fiú, és szörnyülködve nézte a csatateret, amit a konyhából műveltem egy fél óra alatt, amennyi időre magam maradtam.

- Akkor talán vedd lejjebb a lángot, ha kifut!- lépett a sütő mellé, és letekerte a kis gombot. Azonnal lejjebb hagyott a rotyogás, én meg elgondolkoztam.

- De hát az volt írva, hogy teljes lángon…

- És ha az van írva, hogy ugorj a kútba, beleugrassz?- vonta fel szemöldökét a fiú.

- Ez túl közhelyes…

- Akkor ha az van írva, hogy egy havasi gyopárt főzz bele, felmászol a Himalája tetejére?- adott egy sokkal eredetibb ötletet.

- Nem, egyrészt, mert a Himalája tetején nincs havasi gyopár, másrészről pedig szerintem nem is finom…

- Bolond vagy… És Shin még nem ugrott ki az ablakon…- csóválta nevetve a fejét.

- Hé, egyszer te is tisztelettel adóztál a szépségem előtt…- morogtam.

- Életem hibája volt…- vágott vissza, mire kezembe vettem egy serpenyőt, és a fejére akartam vágni vele poénból, de nevetve kikerülte. Ezután szívesen szórakoztattam volna még a táncos fiút, de inkább a főzésre figyeltem. Mindenesetre Jae Hwa mellettem maradt, biztos, ami biztos alapon, de semmit nem segített, mondván, az asszony tanuljon meg főzni az urának. Hát, ha rajtam múlna, Shin csak zacskós rament enne, az biztos.

Mikor kész lettem a kajával, ami ugyan nem úgy nézett ki, mint a képen volt, de Jae Hwa szerint az íze olyan volt (persze hogy muszáj volt rárabolnia a kajára, hiába tiltakoztam, ő tesztember akart lenni). Azután sütöttem még palacsintát, amiben otthon is király voltam. Ez legalább ment, és a mellettem ülő fiút is lenyűgözte, ahogy dobáltam a korongokat.

Mikor kész lettem, és Shin még mindig nem volt sehol, beálltam Jae Hwa mellé táncolni, aki ezek után nem a táncot gyakorolta, hanem inkább az én bénázásomon nevetett. Mondjuk szerintem nem voltam olyan béna… De hát mellette mindenki bénának érezte volna magát.

Épp a röhögéstől, és fáradtságtól kiterülve fetrengtünk a földön, mikor Shin benyitott a ház kis tánctermébe, és megpillantotta a kipusztult kettősünket. Mondanom sem kell, azonnal összeszűkült a szeme.

- Mielőtt kételkedni kezdenél- nyögte röhögve Jae Hwa- Nem vagyok olyan vonzó, hogy a barátnődet egy pillanatra is megkísértette volna a férfias kisugárzásom…

Ezen elnevettem magam, és feltápászkodva Shin-hez sétáltam, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Büdös és izzadt vagy- mondta flegmán, mire ráfintorogtam.

- Te pedig seggfej, de ez nem újdonság- el akartam sétálni mellette, de elkapta derekamat, és a konyha felé terelt.

- Csak vicceltem szivi, nem kell felkapni a vizet. Most pedig adj valamit enni, mert éhen halok.

- Lehet, hogy az éhen halás a könnyebb út, de te erős fiú vagy!- motyogtam, majd a konyhában szedtem neki a főztömből. Kicsit aggódtam, hogy nem fog neki ízleni, de akkor így járt.

Letettem elé a tányért, és szereztem neki evőeszközt is, közben meg végig magamon éreztem a tekintetét. Már épp meg akartam kérdezni, hogy miért vigyorog rám ennyire rendületlenül, mikor felsóhajtott.

- Még egy barátnőm sem főzött nekem- mondta.

Lehet, hogy folytatni kellett volna a hagyomány- gondoltam magamban a bizarr kajára nézve.

- Mondjuk, legutoljára a gimi elején volt barátnőm, mielőtt gyakornok lettem…- folytatta elgondolkozva.

- Az egyéjszakás kalandjaid meg már nem készítettek háromfogásos ebédet?- kérdeztem gúnyosan.

- Eltaláltad. Ők csak kihasználtak- vigyorogta.

- Pont ők téged, mi?- nevettem, majd letettem a kanalat- Jó étvágyat.

Leültem mellé, és úgy néztem, ahogy az első falatot lenyelni. Az arca érzelemmentes volt, ami nagyon zavart. Most ízlik neki, vagy sem?

Lassan rám emelte a tekintetét, és már pont szólásra nyitotta a száját, mikor Jae Hwa sietett ki a táncteremből, és felnevetett.

- Mondd már neki, hogy nem rossz. Szerintem egész finom- majd el is tűnt a másik szobába.

Shin hitetlenül felém fordította a fejét, és nem túl kedvesen nézett rám.

- Neki előbb adtál a főztödből, mint nekem?

Ezen legszívesebben felnevettem volna. Shin mikor lett ennyire gyerekes?

- Én mondtam neki, hogy ez a tied, de nem foglalkozott vele!- vontam meg a vállam.

- Nem próbálkoztál eléggé! Csalódtam- jegyezte meg fapofával, majd felállt az asztaltól, és felvonult a lépcsőn. Hitetlenül felnevettem, és vártam, hogy röhögve visszajöjjön, de mikor 5 percen belül nem jött, szememet forgatva utána mentem. Bekopogtam az ajtaján, és vártam a választ, de ez nem jött, így benyitottam. A szobába félhomály volt, a függöny és sötétítő be volt húzva. Shin pedig az ágyán feküdt lehunyt szemmel, fülében fülhallgatóval. Odasétáltam mellé, és néztem a nyugodt arcát. Még mindig nem értettem, hogy ennek a tökéletes srácnak miért pont én kellek. Ajkamba haraptam, és leültem mellé az ágyra. Biztosan érezte ő is, hogy mellette vagyok, de nem adott továbbra is életjelet. Megböktem a vállát, de semmi.

- Ne tettesd magadat halottnak, nem veszem be!- morogtam, de továbbra is makacskodott. Mire nagy sóhajjal közelebb hajoltam hozzá, és egy puha csókot nyomtam a szájára.

- Ébresztő csipkerózsika!- motyogtam a szájára, miközben elvigyorodott, és kinyitotta a szemét.

- Így akarok mindig kelni- vigyorgott, majd mikor fel akartam állni, lehúzott magára, és átölelt- Hova készülsz? Ki kell engesztelned!

- Mit akarsz?- kérdeztem, mikor kezdtem zavarba jönni, hogy rajta fekszek, és közbe sokatmondóan vigyorog. Ha ezt csinálja, itt olvadok el.

- Hyung, megehetem a…- rontott be a szobába Henry, majd mikor meglátta, hogy konkrétan egymáson fekszünk, felsikított, és hátra arcot vágott be.

- Kopogjál, gyerek!- morogta Shin, mire felkuncogtam, és le akartam szállni róla, de továbbra sem eresztett. Makacs…

- Erre találták fel a kulcsot!- mondta Henry- Hidd el, én sem akarok mindig rányitni arra, hogy... na érted.

- Jó, mit akarsz?- kérdezte nagyot sóhajtva a fiú.

- Ehetek a levesből odalent?

- Persze, csak húzzál már kifelé!- intézte el lazán a maknae-t ez a paraszt, ott alattam, mire a legfiatalabb azonnal ki is rohant a szobából.

- Pedig nem is csináltunk semmit. Na de most eressz el!- szóltam rá, mire gonoszan elvigyorodott.

- Adj egy csókot!- suttogta, mire felnevettem.

- Nincs kedvem!

- Mi az, hogy nincs kedved?- nézett hitetlenül rám, majd mintha ezerszer csinálta volna már, átfordított a hátamra, és leszorított- Még mindig nincs kedved?

- Azt hiszed, hogy megijedek tőled?- vontam fel a szemöldökömet, mire közelebb hajolt, és megsimította az arcomat, amitől végleg elvesztem, és lehunytam a szememet, hogy megcsókoljon. Már szinte éreztem a leheletét számon, mikor hirtelen eltűnt rólam a súly, és a fiú felnevetett.

- Nekem sincs kedvem.

Hitetlenül felültem.

- Jó, akkor átmegyek Jae Hwa-hoz, neki talán lesz!- mondtam sértődötten.

- Jó, menj!- nevetett még mindig, majd mikor látta, hogy tényleg elindulok, hátulról elkapott, és visszalökött az ágyra, hogy ő is mellém feküdt.

- Te is megéred aztán a pénzedet!- morogta, majd nyomott egy kis puszit a szám sarkába, amit végül rendes és finom csókká alakított.

- Nem is mondtad, hogy milyen volt a főztöm- mondtam, mikor elhúzódott.

- Elviselhető. Kár, hogy nem tudok belőle többet enni. Henry-ék tuti betermelték.

- Majd főzök neked legközelebb is- fordultam felé, és elvesztem a szemébe. Normális esetben kiakadtam volna a felesleges erőfeszítésen, de most nem érdekelt.

- Nem sokára mennem kell- mondta.

- Tényleg?- kérdeztem vissza.

- Ja, 6-tól programunk van.

- Már megint- sóhajtottam.

- Bocs, ezzel együtt kell élned…- biccentette félre a fejét.

- Tudom jó!- mosolyodtam el- Tudom, hogy mi sosem mehetünk el rendesen randizni, nem járhatunk az utcákon kézen fogva…

- Holnap este menjünk el randizni!- jött oda hozzám mosolyogva.

- Épp most mondtam, hogy nem tehetjük.

- Hogy ne tehetnénk? Majd késő este. Holnap nem lesz semmi dolgom. Na?

- Nem is tudom Shin, így is megláthatnak…- motyogtam.

- Nincs benned kalandvágy?- emelte fel az államat az ujjával.

- Nem akkor, amikor a híred forog kockád, bolond…

- Nem érdekel, akkor is elmegyünk… azért ne várd, hogy szmokingban, hintóval és vörös rózsával várok rád, de… jó móka lesz- mosolygott.

- Hát… benne vagyok!- mondtam végül.

- Remek. Holnap este 10-re legyél kész- nyomott egy csókot a számra, majd ki is sietett a szobából.