Gondoltam megosztom veletek pár érdekességet arról, hogyan is írtam meg ezt az elég nagy terjedelmű művet.
1. Tavaly szeptemberben kezdtem, míg nem kezdődött el a suli... kicsit unatkoztam :)
2. Először a Seoul Fighting oldalra akartam felrakni a részeket, de aztán inkább átköltöztettem ide.
3. Mikor megírtam egy részét, mindig elküldtem a legjobb barátnőmnek, Min Mi-nek, (csak névrokonság a GP-ben szereplő Min Mi-vel :D ), a Seoul Fighting-os szerkesztőtársamnak, és ő olvasta mindig először. Ha ő nem lenne, akkor lehet, hogy nem fejeztem volna be. Köszi, chingu! :)
4. Már az elején tudtam, mi lesz az uccsó fejezet.
5. Az autóvezetős részt, mikor Mi Ah végig betyárkodja Szöult, szintén az elején kitaláltam, csak vártam, hogy majd valahova belepasszoljon.
6. Ha újraírnám, akkor Lucy sokkal több szerepet kapna. (Én megszerettem a végére, legyen bármilyen bunkó liba)
7. Alex-et az az elején nagyon negatív szereplőnek akartam megformálni... az elején még össze is jött.
8. So Ra csak úgy "véletlenül" lett fontos szereplő. Először nem szántam neki nagy szerepet.
9. Az én kedvencem Henry volt. Ha valós szereplők lennének, akkor tuti őt szeretném a legjobban. ♥
10. Jeonha és Gongju... történetük van. Jeonha-nak hívom a laptop-om, Gongju meg a telefonom... róluk kapták a történet kisállatai a nevet.
11. Egy év hangulatingadozása van a történetben. Ezért is fura, hogy csak egy fontos szereplőt nyírtam ki Jeonha személyében :D
12. Jae Hwa karaktere kezdetben a fejemben is úgy indult, hogy sokkal jobban odalesz a lányért, és egy kiélezettebb szerelmi háromszög alakult volna ki. Csak aztán... nem volt szívem hozzá. Saranghae Jae Hwa!
13. Az elején még mindig komolyan utánajártam a helyeknek, hogyha már írom, valós helyek legyenek benne. És bár a helyszínek menüpontban megakadtam, a templomok, városi híres helyek mind valósak. Remélem azonban, hogy senki, aki kint járt nem olvasta, mert lehet, hogy néha azonban beleírtam orbitális hülyeségeket is.
14. Megírtam a fejemben a dalt is, amit Shin és Mi Ah írt, azonban nem publikus, mindenki képzelje el, hogy szerinte milyen :D
15. Hiába olvastam minden egyes részt felrakás előtt kétszer, mindig maradt benne egy csomó elgépelés, amire drága anyukám, (aki szintén olvasta a történetet, és gyakran doramázunk közösen) mindig felhívta a figyelmemet, hiába, magyartanár :D. Bocsánat értük, remélem nem voltam annyira zavaróak... (És bocsi anya, amiért a lányod nem hibátlan... :D )
16. Két fejezetet írtam át szinte teljesen. Pedig én tipikusan olyan "író" szerű vagyok, aki ha egyszer leír valamit, az úgy is van.
17. Először furcsa lett volna létező idolokkal írni. Aztán közben elkezdtem pár fanficit is, és utána ez volt fura. De örülök, hogyha megkedveltétek őket.
18. Mindig egy résszel előrébb jártam, mint amit feltettem. Ez kellett nekem biztonságként, hogy véletlenül se írjam át a részt.
19. Több, mint 200 oldal lett word-ben. Ezzel az eddig megírt regényeim közül a leghosszabb.
20. Már van egy új történet alapja a fejembe, remélem, hogy sikerül is papírra, (gépbe) vetnem. Mindenesetre abban nem idolok lennének, hanem... áh, nem lövöm le a poént, mikor az sem biztos, hogy majd kilátszom a sok elkezdett történetem közül. De addig is, ha esetleg érdekel, követhetitek az agymenéseimet a két másik ficis blogon.
Még egyszer szeretném megköszönni, hogy végig velem voltatok, ez nekem nagy szó. És nem tudok elég hálás lenni. Köszönöm, szeretlek titeket! :)
Egy ember, egy ötlet, egy történet. Várakozás, boldogság, izgatottság. Számomra az utolsó három szó jelentette mindaz, amit te megalkottál. Jó pár éve benne vagyok a fanfiction „szakmában”, de csak, mint olvasóként illetve kritikusként. Kezdetekben teljesen más témában olvasgattam. Aztán jött egy löket, hogy nekem doramát kell néznem, aztán, hogy K-poppot kell hallgatnom, koreaiul kell tanulnom és, hogy minden létező információt, videó anyagot magamba kell fogadnom Koreáról és a kedvenc bandáimról. Így találtam rá a Seoul Fighting oldalra, amely sok-sok boldogságot okoz a mai napig. Emellett persze kerestem a fanfictiönöket melyekben a koreai imádatom előtt is, sok boldogságomat leltem. Volt, hogy találtam egy-egy normális történetet, de megesett az is, hogy egy nagyon kezdő, számomra olvashatatlan blogra bukkantam. Mígnem, egy nap a Seoul Fighting-on egy kis bejegyzést, buborékot nem találtam, ezzel a felirattal, hogy: Gangnam Princess. Mikor rátaláltam a történetedre, te már túl voltál annak a felének a megírásán is. Meglepődve konstatáltam, hogy ez több mint egy remek történet, ez egy masterpiece. persze más témában (nem koreai) találtam már sztorikat, amiket a mai napig is imádok, de EZ… ez talán a legelső volt ebben az őrült ázsiai témában, melyet nemhogy érdeklődéssel, hanem rajongással olvastam végig. Mint mondtam, elég válogatós vagyok, de szerencsére se a stílusoddal, se a szókincseddel nem volt gond. De ami számomra talán, a legnagyobb meglepetés, öröm volt, hogy a történeted reális volt. Persze, kellett bele valami, ami az egészet meseszerűvé, elérhetetlenné tette (gondolok a híres FOUr-ra) s még is az egész átélhető, realisztikus volt, egy lányról ki akár mi is lehettünk volna. (persze vannak kivételek, mint én jómagam, kinek annyira nincs hangja, hogy csak na…!)
VálaszTörlésEgyébként bevallom, engem az első három fejezet nem igazán fogott meg. De miután láttam, hogy ez nem egy sablonos történet lesz, hogy minden csak két szereplőről szól, kezdtem bele szeretni és itt döntöttem úgy, hogy követni fogom a blogod minden egyes mozzanatát. Tetszett, hogy kidolgoztad a fő és mellékszereplőket. Talán barátként Henry tetszett a legjobban. Persze egy „SHIN” minden történetbe kell. A tiédben (mármint történetedben) a férfi főszereplő Shin, pont olyan lett, mint akit magamnak is elfogadnék.
Összességében igazán szerencsém volt veled, mert a szomorú napjaimon is fel tudtál vidítani egy-egy résszel. Élmény volt olvasni és végigkövetni a történetet.
Annyit még a befejezéshez hozzátennék, hogy várható volt, hogy milyen lesz a végkifejlet. Persze ezt se sietted el, hanem szépen 2 részbe foglaltad, ami igazán tetszett. Mondjuk, amit nem értek, az az, hogy miért kell a blogok, történetek többségét úgy befejezni, hogy évek múltán újra találoznak a többi meg már történelem… Talán itt, ritka esetben, pont passzolt, mert happy end-et akartál. Ezt utólag is köszönöm neked.
Kommentem végére érve (bocsi, hogy ha untatlak, a sok rizsával), sok szépet és jót kívánok a későbbiekhez és biztosítalak arról, hogy Castle High-os történeted nálam mindenképpen terítékre kerül. Az első két rész (prológus+első) nálam nagyon bejött, úgy, hogy én 100%, hogy maradok a rajongód.
Őszinte tisztelettel, Kajak
Úristen... hát ez az első, amit ki tudtam nyögni. Az összes hozzászólásodtól sikongatva örültem a fejemnek, de ez most mindegyiken túl tett. Főleg az, hogy ezt a történetet ennyire jónak találtad.
TörlésBevallom, az első három fejezettől én is sokkot kaptam, mikor egy hete újraolvastam... olyan semmilyen, és a lehető legsablonosabb. Hogy nem csak két szereplőről szól... sosem szerettem igazán az olyan sztorikat, ahol nincs mellékszál egy csomó. (Jó, itt is abba a hibába kerültem a végére, hogy túl sokan lettek, alig tudtam felügyelni rájuk :D )
És a végkifejlet... hát, máshogy már nem tudtam volna úgy kijönni belőle, hogy az jó legyen. Így eléggé sablonos lett, de hát ezzel együtt kell élni, a történettel együtt született meg a végkifejlet is, átírni nem tudnám. (Először csak egy évet akartam kihagyni, de annyi idő alatt senki nem lesz ilyen híres, ilyen módon :D) Bár azt senki nem mondta, hogy élnek utána szépen, mint hal a vízben... csak ha tovább írtam volna sanszos, hogy az egyik kinyírja a másikat.
És nem, egyáltalán nem untattál, nagyon köszönöm, hogy ilyen részletesen kifejtetted a véleményedet, és köszönöm, ha a többi blogon is követni fogsz :)
Most olvastam el az egészet (na jó, nem egyszerre, de na.xd) és imádtam! Az elején idegesített, hogy Mi Ah állandóan csak azt nézte, hogy ez mennyibe került meg az és majdnem abbahagytam a történetet, mert Mi Ah nem volt szimpi.XDD De nagyon örülök, hogy elolvastam. Nagyon nagy kedvencem lett ez a történeted is.♥
VálaszTörlésNagyon sokat nevettem a beszólásokon, Henry hülyeségein, Min Mi beszólásain.xd
Amikor Lucy elmondta, hogy Shin már nem szereti..., azok után, a részek után, amikor volt a veszekedés meg a szomorúság, én majdnem sírtam. Nagyon sajnáltam Shint.:c Annyira megtetszett.:3
A szereplők is nagyon nagyon szimpatikusak egytől-egyig.^^
Ez a ficid is nagyon nagyon jó lett, mint mind.:3
Imádtam.♥ Nagyon ügyes vagy.^^♥
Én már 2éve olvastam el a történetet,de még mindig tisztán emlékszem rá.Annyira magával ragadott ,hogy az hihetetlen. Minden egyes résznél toporzékolva vártam a folytatást.És be kell vallanom,te írásod motivált ,hogy egyszer én is írjak.Ennek tiszteletére még egyszer el akarom olvasni.😊 Igaz én még korántsem vagyok olyan jó mint te.De remélem egyszer én is ilyen tehetséges írói képességel fogok rendelkezni!!😊💖
VálaszTörlésHát ezt ff t olvastam először legelőször már vagy tizszer legalább elovastam és még mindg izgatottan olvasom a részeket és valjuk be a ficik után mindig van egy ilyen üresség érzés de ezután vmi hatalmas űr keletkezik köszönö. Hogy vezettél a ficik olvasásába és irásába köszönöm :-)
VálaszTörlés