21. fejezet

21. fejezet

Busani csajos program

- Mikor indul már a gép?- kérdezte So Ra ugrándozva, a már megszokott szájmenésével- Még sosem voltam Busanban…

- Egy fél óra, de tudhatnád, ha a jegyedre néznél- válaszolt Min Mi úgy, mintha mindent jobban tudna.

- Aissh, azt hiszem otthon hagytam a napszemüvegem- tettem hozzá szájat húzva.

- Te jó ég!- morogta apa, aki valószínűleg már bánta, hogy 3 lánnyal együtt készült Busanba utazni. Gondolom vigasztalta a tudat, hogy ott már annyira nem egymás nyakán fogunk lógni. De mégis úgy éreztem, boldog, hogy nem vagyok egyedül.

- Elbúcsúztál a fiúktól?- kérdezte tőlem So Ra, és szájába vette a dobozos üdítő szívószálát. Amúgy a nagy kalappal úgy nézett ki, mint valami modell, aki fotózásra megy Hawaii-ra. Ez mondjuk Min Mi-ről is elmondható volt. Csak én néztek ki úgy, mint egy… turista.. Persze igyekeztem elrejteni, de hát most még a napszemcsim sem volt készenlétben.

- Nem, nem is szóltam nekik. Egyedül Henry tudott róla, ő meg reggel kora hajnalban betoppant a lakásomba, és a kezembe nyomott egy naptejet, hogy le ne égjek.

- Milyen cuki- vigyorgott So Ra.

- Idióta. Ilyenkor legszívesebben letagadnám azt a hülyét- csóválta a fejét a nővére.

- Igazán aranyos volt- próbálkoztam- Nézd csak!- vettem elő a táskámból a flakont, amit adott- Azt mondta, hogy ez a legjobb.

- Miért, olyan nagy faktorszámú?- kérdezte Min Mi.

- Nem. Mert a tubuson cuki halacskák úszkálnak.

Erre egyszerre tört ki belőlünk a nevetés, amit a hangosbemondó hangja szakított félbe, felszólítva minket a beszállásra.

- Én ülök az ablak mellett!- szögezte le Min Mi.

- De hát az én jegyem szól oda!- csattant fel So Ra.

- Akkor miért nem engeditek át mindketten nekem?- kérdeztem vigyorogva.

- Ki van zárva!- felelték egyszerre. Okés, érdekesnek ígérkezik a közös nyaralásunk…

*

Jó hangulatban telt a repülőút is, igaz csak egy órás volt, és mire egészen belaktuk volna az 1. osztályt, addigra le is kellett szállni. 

Bár So Ra néha már túl feltűnően flörtölt, a jóképű légiutas kísérő sráccal, Min Mi pedig legalább fél óráig szidta Alexet, amiért, mikor tegnap összefutottak, túl bunkóan viselkedett. Apa jobbnak látta bedugni a fülébe valami meditáló zenét, és az üzleti papírjait olvasgatni. De néha láttam, hogy a szája sarka felfelé görbül, jelezve, hogy szórakoztatónak tart minket. Mint nekem a szülők, úgy az ő életükből is hiányzott a lányuk csajos bulija.

 Végül cserélgettük, hogy ki üljön az ablakhoz legközelebb, de igazából a végén már senkit nem érdekelt az ablak. Mikor kinézve megláttam a Haeundae partját, akkor tudtam, hogy ez a hely igazán nekem való lesz. Gyönyörű kék tenger, homokos part, verőfényes napsütés. Már nem is bánom, hogy nem mentem idén Olaszországba.

Leszállás után magunkhoz vettük a bőröndöket, és leintettünk egy taxit.

Az egyenesen a hotelünkhöz vitt minket, amitől mondhatom, elállt a szavam.

A neve Paradise Hotel volt, ami tökéletesen leírta a valóságot. Közvetlenül a Haeundae mellett foglalt helyet, szinte egy köpésnyire volt tőle. A parton fürdőzők százai voltam. Szinte érezni lehetett a levegőben valami egészen mást, mint ami Szöulban volt, Gangnam-ben. Hirtelen jókedv telepedett rám. Elvégre most nem kell azon görcsölnöm, hogy mikor futok össze pár idiótával a liftben, vagy hogy ma reggel kinek a kopogtatására kelek. Ez igazán jó érzés volt.

Apa a kezembe adott egy kulcsot.

- Tessék, itt a lakosztályotok, hölgyeim. Aztán maradjon meg a hotel négy fala- vigyorgott- Este vacsorázzunk együtt, addig fedezzétek fel a környéket.

- Rendben- bólintottam, és elindultunk a lift felé, a csomagjainkat felvitték nekünk. A 10. emeleten volt a szobánk.

A lakrész iszonyatosan tetszett, a kilátás valami pazar volt, az ágyak, amibe azonnal belevetettük magunkat nagyon puhák, a fürdő is csillivilli volt. 

- Ah, imádom!- kiáltottam fel az erkélyen.

- Pont úgy viselkedsz, mint aki még nem volt Busanban- rázta a fejét Min Mi szórakozva.

- Csak nem azért, mert mi, veled ellentétben még tényleg nem voltunk itt?- vágott a fejéhez So Ra egy párnát.

- Én jobban szeretem a Jeju szigetet- dőlt el a vörös hajú lány az egyik ágyban.

- Belerakunk egy csónakba, és elevezhetsz oda- nevettem fel, mire az én fejemhez is egy párna repült.

- Hé, ezt visszakapjátok- dobtam vissza hozzájuk a párnát, mire a többiek sem maradtak alul a revange vételben. A vége egy hatalmas párnacsata lett, amiben végül döntetlennek kellett az eredményt hirdetni, mert már mindenki annyira kifulladt, hogy megmozdulni nem tudtunk, csak röhögni. Rég volt már, hogy a barátnőimmel tudtam egy időt eltölteni.

- Mi legyen az első program?- pattant fel So Ra.

- Napszemüveget kell vennem- szóltam.

- Akkor menjünk végig a parton, nézzük meg az utcai árusokat, biztos ezer felé lehet venni.

- Menjünk- állt fel Min Mi is, aki feltéve egy kalapot, meg napszemcsit, felismerhetetlenné vált.

Végül bejártuk a Haeundae partot, és találtunk is kismillió szemüvegárust. Persze, hogy végig kellett próbálni az összes idiótán kinézőt, és közösen fotózkodni. Természetes, hogy kockásra röhögtük a hasunkat a bénábbnál bénább összeállításokon. De végül találtam egy olyat is, ami tetszett. Azonban alig értettem meg először, amit az árus mondott, elvégre itt busani dialektusban beszéltek, ami kicsit eltért a szöulitól. Egy idő után ráállt a fülem, de az elején nagyon vicces dolgokat értettem ki egy olyan egyszerű mondatból is, mint például, a „Jégkrémet vegyenek!”.

- Következő küldetés?- néztem rájuk, miután beszereztem a szemüveget.

- Kövessük őket!- mutatott egy nagy csapat fiúra So Ra.

- Miért követnénk őket?- kérdezte Min Mi értetlenül.

- Mert nagyon dögösek és, ha nem tűnt volna fel, csak egy fürdőnadrág van rajtuk, és nagyon izmosak.

- Igen, feltűnt, de itt mindenki így járkál.

- Kövessük őket!- mondtam én is- Kommandó indul!

Végül nagyon titkosan, gondolok itt röhögcsélésre, és néha bokrok mögé ugrálással követtük őket a parton a homokban, aminek az volt a vége, hogy a srácok egyre többet néztek hátra, és talán meg is álltak volna velünk beszélgetni, ha So Ra nem kiállt fel hirtelen ijedten.

- Hol a papucsom?

- A papucsod?- néztem a lábára, ahol valóban, az egyik lábbelije hiányzott. Na de hogy ennyire bele merüljön a srácokba…?

Ez annyira abszurd helyzet volt, hogy Min Mi-vel egyszerre kezdtünk el nevetni. Aztán indulhattunk visszafelé megkeresni So Ra papucsát, amit úgy 50 méterrel előrébb meg is találtunk., egy pad mellett.

- Ilyen béna is csak én vagyok. Pedig az a középső srác biztos elkérte volna a számomat…- nézett ábrándosan a távolba, amerre a fiúcsapat eltűnt.

- Ne emészd magad. Inkább együnk egy kis füstölt angolnát!- húzott egy utcai árushoz miket az idol lány.

- Három angolnát kérnénk, ahjumma!

- Egy pillanat- mondta mosolyogva a néni.

- Én ilyet nem eszek- húztam el a számat.

- Ki sem próbálod? Ilyen finnyás vagy?- kérdezte So Ra- Az én kedvemért, csak egy falatot!- pislogott rám.

- Nem eszek semmit, ami a vízből jött- toltam el magamtól.

- Gyáva- suttogta a fülembe Min Mi gonoszan.

- Jó, adjátok, csak ne tartsatok gyávának. Majd bebizonyítom, hogy ha akarok valamit, azt megteszem. Még ha bele is halok.

Erre a kezembe nyomták az angolnát a zacsiban, ami már a szagával is sírba vitt volna régen. Pár percig csak néztem az ételkölteményt, és kibúvón gondolkoztam, de már nem akartam meghátrálni. Egyszer élünk, és annak is valamikor véget kell érni!- gondoltam utoljára.

Vettem egy mély levegőt, és beleharaptam, a két lány érdeklődő tekintetének tüzében. Összeszorított szemekkel rágtam meg a falatot, és közben próbáltam valami szépre gondolni…

- Ez…- nyögtem ki utána, miután lecsúszott a torkomon, mire felcsillant So Ra szeme, annak reményében, hogy belátom, nem is olyan rossz dolog ez a tengeri cucc- Ez borzalmas volt- vágtam egy grimaszt- Gyorsan adjatok valamit, ami elveszi az ízét!- kaptam a számhoz.

- Csak angolna van nálunk, esetleg még egy falat…?- ajánlotta fel Min Mi, de én csak elborzadtam, és gyorsan berohantam egy kis boltba, és kivettem a hűtőjéből az első kézbeeső üdítőt, gyorsan leszámoltam a pénzt, és egy nagy kortyot ittam belőle. A pultnál ülő ahjussi érdeklődve nézett rám, mire rámosolyogtam.

- Angolnát ettem- vontam vállat.

- Gratulálok!- mosolygott kedvesen a bácsi.

Végül vettem még egy jégkrémet is, mert jól esett a nagy nyári hőségben.

- Nekünk nem hoztál?- biggyesztette le az ajkát So Ra.

- Egyétek csak a fincsi angolnát, az való nektek- morogtam, és már bántam, amiért olyan könnyen befolyásolható voltam, hogy rábeszéltek, hogy vizi élőlény mentes életem elveivel menjek szembe.

Így töltöttük el az egész napot, délután beültünk egy BBQ-s helyre ott ettünk végre olyat, ami az én ízlésemnek is megfelelt.

Este együtt ettünk apával a hotel éttermében, aki vicces történeteket mesélt tárgyalásokról. Sosem hittem volna, hogy apa ilyen is tud lenni.

- Az apukád, azon kívül, hogy 18 éven keresztül nem nagyon foglalkozott veled, igazán jó fej!- mondta Min Mi, miután este kifeküdtünk a partra, a homokba, és a csillagokat néztük. Már nem voltak sokan, sőt, a közelben csak páran lézengtek.

- Az őszinteséged mindig szíven üt- húztam el a számat, de közben alig tudtam leplezni vigyorgásomat.

- Olyan jó itt lenni- mondta So Ra nagyon sóhajtva.

- Örülök, hogy velem jöttetek…- mondtam.

- Ó, most jön az a rész, hogy köszönöm, hogy a barátaim vagytok, egyedül nem éltem volna túl, meg ilyenek? Mert akkor inkább elmegyek- nézett rám Min Mi.

- Semmi ilyesmi, jó?

Ekkor kaptam egy sms-t, anyától

Anya üzenete: Azért írj esténként egy üzenetet, hogy jól vagytok-e. Puszi: anya

Gyorsan visszapötyögtem.

Mi Ah üzenete: Minden rendben, gyönyörű itt, ma félmeztelen pasikat kellett követnem, So Ra papucsát kerestük és rábeszéltek, hogy egyek angolnát. Undorító volt, fúj! Remélem te is jól vagy. Puszi, szeretlek!

Rányomtam a legutóbb címzettre, és már el is ment.

- Mi lenne, ha olyat játszanánk, hogy mindenki elmondja, hogy mi az, amit a leginkább eltitkolt eddig a többiek elől?- csapta hirtelen össze a tenyerét So Ra- Olyan közel kerültünk egymáshoz, így ez már nem lehet gond!

- Biztos vagy te benne, hogy a piszkos kis titkokat tudni akarod?- kérdezte Min Mi.

- Végül is jó üzlet- gondolkodtam el- Elvégre mindenki meg tudja a másikét, így nem lehet vele zsarolni… Benne vagyok. Már csak pop corn kéne, meg egy csomó chips, és úgy érezném magam, mint a régi csaj bulikon.

- Akkor kezd is el te, ötletgazda- bökte oldalba a vörös lány a szőkét.

- Hmm… amit eddig nem mondtam el..- gondolkozott el- Igazából majdnem kirúgtak az utolsó évben az amerikai gimimből. Iszonyatosan lázadó voltam, utáltam az egészet, minden hülyeséget megcsináltam, amit az amerikai tini filmekből láttam. Az igazgató akkor akadt ki, mikor összeszűrtem a levet az egyetemista fiával… még jó, hogy apám ilyen nagy befolyással rendelkezik, ezért bent maradhattam érettségiig… De Koreát valamiért jobban szeretem. Itt egy kicsivel normálisabb vagyok.

- Azt te csak hiszed- morogtam, de meghallotta, és belecsípett a karomba.

- Valamiért nem lepődök meg, hogy nem voltál minta gyerek- csóválta a fejét Min Mi- Ennél gázosabb dolgod nincsen?

- De. Azt hiszem bejön In Ho- vágta ki gyorsan.

- Hogy mi?- hűltem el nevetve- Persze, nagyon jóképű, mint a többi, de olyan furcsa a stílusa.

- Tudom, mikor csak a zenéjüket hallgattam, és nem ismertem őket, akkor a kedvencem Jae Hwa volt, de élőben olyan idióták mind. Valahogy In Ho az, aki mellett… a leginkább nőnek éreztem magam, és nem csak valami iskolás gyerekszerelem egyik tagjaként… Olyan férfias…- ábrándozott el.

- Hát… ki minek látja- vonta meg a vállát Min Mi- De ezt nem gondoltam volna. Ha akarod összehozhatlak vele…

- Nem- pattant fel dühösen, mire felnevettünk.

- Képes vagy órákon át egy csapat ismeretlen fiút követni, szégyenérzet nélkül, de félsz attól, hogy valakinek vallomást tegyél!- csóváltam a fejem.

- Majd megnézem, ti mekkora bátrak vagytok. Min Mi, te jössz!- dobta le magát megint

- Én… félek este egyedül lenni, és mindig szétszedem a cseresznyét, hogy lássam, van e benne kukac…

- Hát, ez rendkívül fontos információ volt…- röhögtem fel- Esetleg van plüss macid is?

- Hát jó! Ha ennyi akarjátok, akkor tessék! Utáltam az egész gyerekkoromat, amiért én jó helyen nőttem fel, és Henry meg Amerikában az apjával, aki iszákos volt. Utáltam azt, mikor anya nem engedte haza. Utáltam, hogy annyit kellett szenvednie, pedig a világ legszeretnivalóbb embere. Azt hiszem, ebben egyetértünk. Hát… ezt nem szoktam senkinek sem mondani, most már tudjátok…

- Sajnálom- mondta So Ra. Én csöndben maradtam, hallottam a történetet már Shin-től amikor beragadtunk a Brigh Night-kor a raktárba. Akkor is sírásra késztetett a történet, most is.

- Ne kenődjetek el ennyire, van itt még más is. Annyi olyan dolog van az életemben, amit nem híresztelek, hogy egy évre elég lenne a pletykalapoknak- folytatta belemelegedve az idol lány- Először orvos akartam lenni, nem is énekes-színész, de anya ragaszkodott hozzá, hogy ne pazaroljam a tehetségem másra… Már hozzászoktam, meg minden, de azért fájt, hogy ebben sem én döntöttem. Aztán egyszer, két éve kaptam egy fenyegető levelet, az egyik elvetemült rajongótól, hogyha nem megyek vele randizni, akkor kinyírja magát. És ez nem olyan átlagos levél volt, hanem olyan nagyon komoly dolog…

- Te jó ég! És mit csináltál?- nézetem nagyot.

- Elmentem vele- vonta meg a vállát- Nem tudtam mit tenni, na meg jóképű srác volt. Találkoztam vele. De mikor meglátta, hogy ugyanolyan lány vagyok, mint a többi, már nem érdekeltem többé. Sőt, én beszéltem rá, hogy menjen, és kérjen bocsánatot a régi barátnőjétől, aki amiatt szakított vele, mert a srác túl sok videót nézett rólam… Kész szappanopera. Persze ez nekem nem volt olyan jövedelmező, mert Alex…- ekkor, miután rájött, hogy olyan csúszott ki a száján, aminek nem kellett volna, az ajkába harapott.

- Alex… tudtam én, hogy van köztetek valami- kiáltottam fel.

- Igen, együtt voltunk, két éve. Vagyis gyakornok korunkba jöttünk össze, míg a fiúk azt tervezték, hogy egy bandában lesznek. Amúgy sem volt zökkenőmentes a kapcsolatunk, mert ugye a bátyám a FOUR tagja, ő meg BTD-s, nagy riválisok… Aztán emiatt, mert kiakadt, hogy elmentem egy másik sráccal randizni, szakított velem. Azóta olyan lekezelő velem. Mintha legalább egy ország veszett el volna el miattam. Pedig… nekem semmi bajom vele…

- Vagyis ha megbeszélnétek a dolgokat, te megint összejönnél vele?- kérdeztem. Emlékeztem, hogy mikor a Bright Night-kor találkoztam Alex-szel, Min Mi akkor is ellenségesen viselkedett vele, és elküldte szépen a francba. Alex pedig direkt velem jött, mikor levegőzni akartam… ez is olyan dolog volt, amiben Min Mi-t akarta idegesíteni? Kész csoda, hogy ezek után a lány nem utált meg engem…

- Hát… Nem is tudom. mindketten változtunk, de én szerettem vele lenni. Vicces volt, sosem unatkoztunk… Régi szép idők…

- Ha akarod beszélünk vele, és összehozunk újra- ajánlotta fel So Ra vigyorogva, visszadobva az előző labdát a vörös lánynak.

- Haha, köszi szépen…- morogta a lány- Halljunk téged Mi Ah. Részletesen…

Elgondolkoztam. Mit nem tudnak rólam, ami fontos is? Sok dolgot meséltem nekik otthonról. Otthoni életemben nem volt semmi, amit meg akartam tartani… De itt…

- Belezúgtam Park Shin-be…- böktem ki, mert tudtam, nem rejtegethetem tovább magam elől sem.

- Ez az! Pezsgőt bontunk, hogy beismerted- mondta So Ra.

- Csak az a baj, hogy mi ezt már eddig is tudtuk, előbb mint te- mondta gúnyosan Min Mi.

- Igaz… ti mindig mondtátok- húztam el a számat- Azt viszont nem mondtam, hogy meg is csókolt…

- Hogy mi?- ült fel mellettem egyszerre a két lány, és nagy szemekkel nézett rám, mire én legszívesebben egy párnát húztam volna a fejemre… kár hogy itt a parton nem volt.

- Mikor? Hányszor?- kérdezte Min Mi.

- A gratuláló bulikor, este, mikor egyedül maradtam vele, és kicsit többet ittunk a kelleténél. És még párszor majdnem…- nyögtem ki vörös fejjel.

- Akkor most együtt vagytok? Titokban?- kérdezte So Ra.

- Dehogy. Azt mondta, hogy vonzódik hozzám, de attól még ez semmit nem jelent. Velem nem szórakozhat, még ha én kedvelem is…

- Hát megértem. De remélem kiélvezted a pillanatot, mikor a tökéletes ajka a tiédhez ért…- ábrándozott So Ra- Milyen érzés volt? Csak egy puszi volt, vagy valami szenvedélyes csók? Beletúrt a hajadba? És utána miért nem rángattad az ágyadba…?

- So Ra- csattantam fel- Minek nézel engem? És miért is beszélünk erről…?- annyira zavarban voltam, amennyire csak lehetett.

- Szerintem se részletezd, ez undorító!- húzta a száját Min Mi.

- Már hogy lenne Shin undorító? Ő Korea legjobb pasija, bárhogy is nézzük… Ilyen kinézettel… Oh. Ha épp megint csókolózni támadna kedve, de te nem akarsz, Mi Ah, csak küld el hozzám, nem fogom visszautasítani! Hmm… lehet holnap írok ezzel egy fanfiction-t… Szóval jól csókol?

Erre kitört belőlem a nevetés. Ez a lány nagyon bolond.

- Nagyon jól- mondtam, hogy megnyugtassam a lányt, de valahogy ismét belevörösödtem annak az estének a gondolatába.

- Jobban, mint Marc?- kérdezte Min Mi.

- Mivel Marc csak egyszer adott egy szájrapuszi félét, ezért nem tudom. És mivel nem csókolóztam rajtuk kívül senkivel…

- Te jó ég! Talán ez a legsokkolóbb az összes közül. Hát milyen gyerekkorod volt?- hűlt el So Ra.

- Ja, nem csókolóztam minden nap mással, szerintem is marha unalmas- vágtam egy pofát rá, mire oldalba bökött, és felnevetett.

- Most már tudunk egymásról mindent. Ezek után ne merjetek velem rosszba lenni- mondta Min Mi.

- Amúgy sem terveztem… Hálás vagyok neked az első naptól…- nevettem.

- Lehetsz is…

Ekkor sms-em jött, mire felültem, és ránéztem a kijelzőre. Tágra nyílt a szemem, mikor láttam, hogy Shin írt. Remegő kézzel nyitottam meg az üzenetet.

Shin üzenete: Marhára nem érdekelnek a félmeztelen pasik, nem is értem miért osztod meg velem… ha megint soju-t ittál, és azért irkálsz nekem ilyen szeretlek-eket, akkor előre közlöm, hogy ma nem viszlek haza sehonnan. Na jó éjt!

Tágra nyílt a szemem. Ennek mi baja van? Félmeztelen pasi? Szeretlek? Mi van?

És ebben a pillanatban leesett. Az ajkamba haraptam, és úgy nyitottam meg a kimenő üzeneteimet. Ne már! A legutóbb címzettnek küldtem el, amit anyának terveztem, mert azt hittem, hogy ő volt az utolsó, akinek sms-t írtam. De az tegnap este Shin volt, a válasz a jó utazásra. Ez nem lehet igaz.

- Neeeeeeeeee!- sírtam fel, megfejelve a térdemet.

- Mi történt?- kapta ki a kezemből a telefont Min Mi.

- Az anyának írt sms-t Shin-nek küldtem el…

- Várjál…- pötyögött párat rajta, majd felröhögött- Te tényleg nagyon szerencsétlen vagy…

- Add vissza- vettem vissza tőle, majd írtam gyorsan egy üzenetet.

Mi Ah üzenete: Bocs, ezt nem neked szántam. Fordulj fel!

- Na, így már jobb lesz!- nyugodtam meg.

- Ha azt írtad, hogy nem neki szántad, akkor az még feltűnőbb. Az olyan, mintha azt mondanád, hogy azért írtam, hogy rám figyelj! Még ha valójában nincs is így.

- Akkor mit csináljak?- rágtam a számat.

- Most már semmit, várd meg, mit válaszol…

Két másodperc múlva jelzett is a telefonom.

Shin üzenete: Ha unatkozol, írj Jae Hwa-nak. Elvégre ő kedves. Ismered ezt a szót? Nem is értem, miért foglalkozok még veled…

Ám mielőtt felfoghattam volna, hogy szó szerint idézi a tegnapi beszélgetésünket, So Ra fejbe vágott.

- Mi ez a Jae Hwa dolog?

- Hát…- vigyorogtam rájuk békítően. Igen, ezt kihagytam a mesémből. De most gyorsan, dióhéjban összefoglaltam nekik, hogy mi ez a félreértés, és hogy tegnap mit hallottam az ajtó mögül.

- Add ide, majd én válaszolok neki, ha te nem vagy képes egy épkézláb mondatot összehozni- vette el a telefont a szőke lány. Már nem is tiltakoztam, ennél jobban úgy sem szerepelhetek le, nem igaz? Egy perc múlva a kezembe nyomta a készüléket.

Ránéztem az üzenetre, és tágra nyílt a szemem.

Mi Ah üzenete: És ha neked írtam volna? Örüljél, hogy foglalkozok veled, tudod hány fiú van, aki örülne, ha a lábam nyomát megcsókolhatná? Mi olyan nagyszerű benned azon kívül, hogy jól csókolsz és jól nézel ki? Jae Hwa? Szerinted neki nem írok magamtól? A tiéd csak félreértés volt. Remélem, velem álmodsz, és álmodban kinyírlak, csak hogy legközelebb ne merészelj ilyeneket írni nekem. Good night!

- So Ra- fordítottam a leggyilkosabb tekintetemet a lány felé- Mondj búcsút az életednek! Ezek után, hogy nézek a szemébe?

- Ezek után fogja összekapni magát a srác, szerelmet vall, hogy ne ő legyen a szerencsétlen harmadik, és boldogan éltek. Nem lesz jó?- vigyorgott rám békítően.

- Nem. Nem lesz jó. Most megtudta, hogy jól csókol…- fordultam magamba.

- Szivem, emiatt ne aggódj. Ezt eddig is tudta, amilyen beképzelt- fordult felém Min Mi vigasztalóan.

- Már ennyi az idő?- pattant fel So Ra- Fel kell tennem az arcpakolásomat. Majd gyertek fel!- kiáltott nekünk, és már rohant is a hotel felé.

- Hé!- szólt oda nekem Min Mi, miután elment- Ne aggódj. Rendbe fog jönni!

- Én is remélem. Vagy tényleg zsákot húzok a fejemre…

- Élvezd ki, hogy távol van. Ő az utolsó, akivel itt össze fogsz futni- mosolygott bátorítóan.

- Igaz- vettem ki a telefonomból az aksit- Nem érdekel.

*

Másnap egész nap a tengerparton feküdtünk, és fürödtünk is a vízben. Persze felhasználtam a Henry-től kapott naptejet. A telefonomat másnap csak visszakapcsoltam, de Shin nem küldött üzenetet So Ra sms-e után… mondjuk nem csodálom, ha emiatt egy életre kiábrándult belőlem.

Nagy nehezen magamra szenvedtem a bikinimet, amit még tavasszal vettem, és nagyon tetszett, de mióta elhagytam a kis hazámat, nem nagyon sportoltam, épp ezért kicsit furcsán éreztem magam, holott látható változás nem volt.

- Wow, ha Shin látná, amit én látok!- kiáltott fel So Ra a parton, mire én körbenéztem, hogy mire gondolhat- Az alakodról beszélek, idióta! Jól nézel ki!- vigyorgott.

- Hát köszi. De pont te mondod, Miss Tökéletes- vágtam vissza azonnal, nevetve.

Este megbeszéltük, hogy, mivel szombat este volt, elmegyünk egy buliba, ami a parton volt, egy kicsit messzebb a mi helyünktől, de elvileg egész nagy bulinak ígérkezett.

Már jóval hamarabb elkezdtünk készülődni, de így is, mint ezek a csajos dolgok általában, több órába teltek. Anya adott még egy ruhát a legutóbb, egy mélykék koktélruhát, azt vettem fel, ami kiemelte a szeme, és egy hozzá illő magas sarkú cipőt. Hiába nem tudtam benne járni hosszútávon, nagyon szép volt. So Ra egy ezüstszínű és Min Mi egy fekete ruhát vett fel.

Olyan kilenc óra körülre el is készültünk. Taxival mentünk a helyszínig, ami egy félig beltéri, félig egy kinti bulizó hely volt, és a zene szinte a dobhártyámat bántotta.

- A Bright Night óta nem is voltam buliban- mondtam.

- Épp itt volt az ideje. Ma érezzük magunkat jól! És ne érdekeljen egy fiú sem, okés?- csapott a hátamra Min Mi, és a pulthoz húzott minket, és rendelt is valami koktélt. Én valami alkoholmenteset néztem ki, mert úgy tűnt az utóbbi időben az alkohol nem a legjobb énemet hozta ki.

Először leültünk egy asztalhoz, és ott beszélgettünk, majd So Ra mindenképp táncolni akart a kedvenc FOUR számára, így be kellett állnunk a tánctérre.

Min Mi később eltűnt valahol, So Ra meg minden fiúval flörtölt egy kicsit, ami engem a jelen pillanatban nem vonzott.

Nevetve álltam arrébb, és hirtelen beleütköztem valakibe.

- Elnézést! Véletlen vo…- meredten néztem a srác arcára, annyira hasonlított valakihez, hogy szinte egészen biztos voltam benne, hogy ő az- Byung… Byung…

- Byung Hee a nevem, Mi Ah- vigyorgott- Látom, nem tettem túl mély benyomást!

- Hogy kerülsz ide?- ráztam a fejem hitetlenül, elvégre a hangtechnikus srác volt az utolsó, akiről gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni, majd, mivel a zene túl hangos volt, ezért intettem, hogy menjünk a kinti részhez, ahol nem volt olyan nagy a hangzavar.

- Erre volt dolgom. Ez már a sors, hogy ennyiszer összefutunk. És te mit csinálsz itt?

- Pár barátommal itt nyaralok. Tegnap jöttünk.

- És hogy tetszik?

- Nagyon jó, imádom. Bár a busani akcentust nehéz volt megszokni!

Na, több se kellett neki, azonnal elkezdte utánozni a furcsa tájszólást, amin én dőltem a nevetéstől.

Nem tudom meddig beszélgettem vele, majd később táncoltunk is. Tényleg jó társaság volt, így örültem a véletlennek, ami pont Busanba hozta őt is, erre a partira.

Később, jóval éjfél után, So Ra huppant le mellénk.

- Ki ez a jóképű srác, akit még nem láttam egész este?

- Byung Hee. Ő pedig itt So Ra- mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak, majd pár perccel később Min Mi jött oda hozzánk, kifulladva, gondolom a sok táncolástól.

- Meddig maradjunk?- kérdezte.

- Felőlem mehetünk- vontam meg a vállam, és So Ra is felállt.

- Elkísérjelek titeket?- kérdezte mosolyogva a fiú.

- Nem szükséges. További jó szórakozást, talán még összefutunk!- válaszoltam, majd intettünk, és otthagytuk.

- Aranyos volt- fordult felém So Ra.

- Szerinted mindenki aranyos!- vágta vissza Min Mi.

- Nem, te nem vagy az- húzta fel az orrát, mire én felnevettem.

- Jó kis este volt, rég volt ilyen konfliktusmentes buliban részem- sóhajtottam.

- Való igaz. Jó idő van. Gyalogoljunk a hotelig, nincs kedvem taxiba szállni, és amúgy sincs messze. Meg csak egyenesen kell menni, nem igaz?- tárta szét a kezét So Ra, mi meg csak bólogattunk.

*20 perc múlva*

- Csak egyenesen kell menni, mi?- fújtatott Min Mi, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy eltévedtünk, és olyan kis utcácskákba vetődtünk, ahol egy lélek sem járt.

- Úgy emlékeztem, hogy erre van. Lehet még tovább kéne menni…- vakarta a fejét a szőke lány.

- Nekem van a telefonomban GPS- szólaltam meg.

- És ezt csak most mondod?- nézett rám Min Mi felháborodva, mire én bepötyögtem a Paradise Hotel nevét.

- Ki kell mennünk azon az utcán, ott lesz egy nagyobb út, azon végig jobbra, és akkor ott leszünk. Már látni fogjuk.

- Helyes! Induljunk- fordult meg So Ra, de azonnal fel is visított, mert tőlünk 10 méterre egy nagyobb csapat fiú állt, akik a jelek szerint már nem voltak beszámíthatóak, és felénk közeledtek fütyörészve. Ajaj, ez már rég nem jó!.

- Most mit csináljunk?- súgta oda nekünk a lány ijedten. Látszólag még Min Mi is beijedt.

- Ugyan, mit csinálnánk. Elsétálunk mellettük, mintha mi sem lenne természetesebb. Fő a magabiztosság!- indítványoztam, és elindultam, felszegett állal. Ami nem volt túl jövedelmező, mert az egyik fiú elém állt.

- Hova-hova?- kérdezte spiccesen.

- Állj arrébb!- hessegettem el a kezemmel.

- Nincs kedvem!- nevetett, és fenyegetőbb arckifejezést vett fel.

- Hah!- csóváltam a fejem, és kezdtem elveszíteni a magabiztosságomat- Meg fogod bánni!- sziszegtem.

- Sosem bánom az ilyesmit.

- Hagyjátok békén!- hallottam a hátam mögül Min Mi hangját.

- Helyes, a többiek is idemerészkedtek! Szórakozzunk ma este- nevetett egy másik részegen.

- Marhára nem szórakozunk- mondtam nyugalmat erőltetve magamra- Tanultam kung fu-zni- vettem fel valami harciasnak vélt testtartást, és győzedelmes mosollyal néztem rájuk.

- Az a baj cica, hogy azok nagyon nem így csinálnak, de jó próbálkozás volt- vigyorgott gonoszan az első, és elkapva a csuklómat, a falhoz nyomott. Ennyit arról, hogy 6 évesen részt vettem egy fél karate órán…

- Szeretem a nyugati lányokat- morogta, mire vágtam egy fintort. Ez sem az én napom…

Láttam, hogy egy másik So Ra-t kapta el, aki ijedtében nem is tudott mit csinálni, és már Min Mi is be lett szorítva egy sarokba. Lázasan járt az agyam, hogy mi a francot kéne csinálni ebben a helyzetben, mire arra jutottam, hogy hasznosítom az outfitemet- teljes erőből belevágtam a tűsarkamat a srác lábába, mire az felordított, és akkora pofonnal ajándékozott, hogy éreztem, felrepedt a szám. De ezzel ellökött magától, amitől ugyan végigszántottam a földet, de legalább már kikerültem a szorításából.

- Lányok, le a cipőt- kiáltottam, majd felpattantam, és nagy lendülettel nekirohantam So Ra támadójának, olyan faltörő kos logikával, ezzel feldöntve a srácot. Majd lerúgtam a cipőmet, és hozzávágtam annak, aki Min Mi felé közeledett. Azt jól fejbe kapta, ráadásul a sarkával, ami nem lehetett túl kellemes.

- Minek vettem le a cipőt?- sikított So Ra.

- Mert így gyorsabban futunk- mondtam, és bár szégyen a futás, de hasznos alapon, megragadtam a sokkolt állapotban lévő vörös hajú lányt is, és elkezdtem húzni az utca felé. Lassan magától is kapcsolt, hogy mit kéne csinálni, így ennyivel könnyebb volt nekem.

Kezdetben még hallottam, hogy utánunk futnak, de aztán abbahagyhatták a jelek szerint, mihelyst a forgalmasabb útra értünk.

De mi nem álltunk meg, futottunk egészen a hotelig, és csak akkor nyugodtunk meg, mikor mindhárman bent voltunk, mezítláb, szakadt harisnyával, én felrepedt szájjal, és szétzilált hajjal, vérző térddel, de biztonságban. Nem bírtuk tovább, a két lány a hallban lévő kanapéra dőlt le, én meg, mivel már nem tudtam tovább állni, lerogytam a márványpadlóra. Nem néztem körül, ki néz hülyének, valahogy nem akartam tudni, de hát már késő volt, jóval éjfél után. Ekkor egy aprócskát felnevettem.

- Ez izgi volt…

- Mi az, hogy izgi? Életemben nem kerültem még ilyen helyzetbe!- préselte ki magából Min Mi, egy aprócska megkönnyebbült mosollyal.

- Most ott maradt a cipőm!- biggyesztette le a száját So Ra, amin csak nevetni lehetett, de erre felszisszentem, mert a sebesült szám fájt.

Már épp azon voltam, hogy fel kéne állni, és rendbe tenni magam, odafent a lakrészünkbe, mikor megláttam magam előtt egy lábat. Egy kétségkívül férfi lábat. Egy nagyon ismerős férfi lábat.

- Csak tudnám, hogy a bánatba kerülsz mindig ilyen helyzetbe, és én miért vagyok olyan szerencsétlen, hogy ezt lássam is?- hallottam a hangját. Nem. Ez nem az ő hangja. Ez nem lehet ő. Előle menekültem idáig. Ez csak egy délibáb…

Lassan felemeltem a fejemet, és ránéztem. Nem. Ez túl valóságos… Ez tényleg Shin. Körbenéztem. A recepciónál ott állt az összes többi FOUR tag, Lucy, és Dong Sun menedzser is, a Minji koordinátorlánnyal. Mind minket bámultak, amint ilyen ziláltan, rövid ruhában, mintegy menekülve esünk be a hotelbe, és most kinyúltunk az előcsarnokban. Mellettük nagy csomagok, amiket éppen pakoltak fel valahová…

Francba, ilyen az én szerencsém! Valaki ásson el mélyre… jó mélyre…