22. fejezet

22. fejezet
"Te mindenhol ott vagy..."

Gondolhattam volna, Byung Hee-nek is itt volt dolga. Nyilván a technikusok hamarabb jöttek. Hogy én mekkora idióta vagyok! Ebből a helyzetből mégis, hogyan fogok kimászni?

Visszanéztem Shin arcára, aki az én sebesüléseimet vizsgálta.

- Mi történt? Csak nem találkoztál valakivel, aki még a lábad nyomát is megcsókolta volna?- guggolt le, száján gúnyos mosollyal, de aztán lehervadt a mosolya, és az arcom felé nyúlt, hogy megnézze a sérülésemet. Ráütöttem a kezére, hogy hozzám ne érjen. Sírni lett volna kedvem. Eddig menekültem előle, de ő míg itt is rám talál, akaratlanul is.

- Ki tette ezt?- kérdezte halkan, hogy csak én hallottam.

- Nem fontos, hülyeség volt. A mi hülyeségünk- legyintettem, mintha mindennapos lenne, hogy részeg srácok másznának rá az emberre. De nem akartam, hogy ezzel foglalkozzon.

Ekkor a szemem találkozott Henry-ével, akinek tágra nyílt a szeme, az arcom láttán. Azonnal mellém futott.

- Mi történt?- simított végig az arcomon rémülten, majd húgához futott- Nincs semmi baj, ugye?

- Persze, hogy nincs, tökfej, tudunk magunkra vigyázni!- válaszolt Min Mi megszokott felsőbbrendűséggel.

- Mint azt a mellékelt ábra mutatja- nevetett In Ho, mire So Ra feje vörösre gyulladt, és lehajtotta arcát.

- Emberrablók? Szervkereskedők? Sorozatgyilkosok?- kérdezte Henry még mindig felpörögve.

- Persze, rögtön az ufó-k jöttek értünk… nem nézel te túl sok filmet, Henry?- mosolyogtam békítően- Csak volt egy kis nézeteltérésünk pár sráccal…- néztem a többiekre, akiknek láttam a szemükben, hogy aggódnak.

- Milyen srác csinál ilyet egy lánnyal?- nézett rám összehúzott szemel Jae Hwa.

- Nagyon részegek, és nagyon elmebetegek…- világosította fel Min Mi- Persze a lehető legkietlenebb utcában, ami csak Busanban van…

- Elég volt- szakította félbe So Ra- Mi Ah nagyon menő volt, ahogy szembeszállt velük, csak túl forrófejű. Inkább kerülnünk kellett volna- motyogta végül.

- Már tökmindegy, szerencsére semmi bajotok- legyintettem, vágtam egy fintort Shin-re, aki még mindig vizsgáló szemekkel nézett, majd felállt, és kinyújtotta felém a kezét, száján gúnyos mosollyal.

- Ne ülj egész nap a földön, gyere!- de én csak rácsaptam a kezére, hogy vigye a fenébe, és magamtól álltam fel, már amennyire fájó térdem engedte. Mihelyst elmúlt az adrenalin löket, rájöttem, hogy mennyire nem vagyok jól.

- Elegem van! Bárhova megyek, te ott vagy- sziszegtem, hogy ne hallja meg más- És menj már végre innen, még Lucy kinyír a szemével- igen, feltűnt, hogy az idol lány végig úgy néz kis társaságunkra, mintha legszívesebben feldarabolna, megfőzne, és a kutyák elé vetne.

Pár másodpercig meg is álltam egyenesen, farkasszemet nézve a fiúval, de a remegő lábam nem tartott tovább meg, és ismét a földre estem.

- Na jó- vágta félbe Jae Hwa a kialakult kínos helyzetet, és leguggolt mellém- Majd holnap kimagyarázzátok ezt. De már késő van, téged pedig le kell kezelni!- szó szerint az ölébe kapott, hogy alig győztem megkapaszkodni a nyakában.

- Tegyél le!- mondtam rémülten.

- Dehogy teszlek, amíg be nem raktalak az ágyadba!- vigyorgott- Mutassátok az utat- biccentett a lányoknak, akit csak úgy, mint a többiek, tágra nyílt szemekkel néztek engem a fiú karjaiban. Istenem, de gáz!

- Shin, arrébb mennél?- kérdezte a fiú az előttünk álló barátjától, aki még nem húzódott el, hogy a lift felé menjünk. Ránéztem az arcára, ahol megfeszültek az izmok, mintha valamit vissza akarna tartani, de aztán elmosolyodott, mint egy szívélyesen, csak én és Jae Hwa hallottuk, amit az orra alatt morgott.

- Csak az ágyában ne felejtsd te is magadat…

Végül a lányokkal együtt szálltunk be a liftbe, sőt, még Henry is utánunk szaladt, és besuhant a pont összezáródó ajtó között. Nyilván nem akart lemaradni semmiről.

- Most már letehetsz- mondtam a fiúnak, de ő csak vigyorogva nemet intett a fejével. Felmentünk a 10.-re és a lányok kinyitották előttünk az ajtót. Jae Hwa finoman letett az ágyamra, és leült mellém.

- Lemossam én a lábadra szárad vért, vagy megoldjátok?- kérdezte még mindig vigyorogva, mire lelöktem az ágyról.

- Persze, rögtön öltöztess is át, mégis minek nézel engem?- kérdeztem hitetlenkedő nevetéssel, de tudtam, hogy csak ő is viccelt. Vagyis mertem remélni. Így is elég kényelmetlenül éreztem magam a legutóbbi beszélgetésüket kihallgatva. Tetszek neki, vagy sem?

- Mi Ah, kérsz Superman-es sebtapaszt?- rontott be az ajtón Henry.

- Öhm, mindenképpen- mosolyodtam el.

- Nem értem ki volt képes ezt tenni a szép arcoddal- csóválta a fejét, és az ajtófélfának dőlt- Amúgy szólni akartam, hogy mi is Busan-ba jövünk. Shin és Lucy-nek itt forgatják a videoklipjét, aztán beszerveztek nekünk is egy fanmeetinget holnap utánra… De te nem vetted fel a telefont.

- Bocsi Henry- mondtam, miközben a vért törölgettem So Ra segítségével, míg Min Mi csak a kanapéban ült, és adogatta a kenőcsöket nekünk- De erre tényleg nem számítottam. Meglepődtem, hogy pont ti… Micsoda véletlen…- morogtam.

- Holnap mit csináltok?- kérdezte Jae Hwa, aki szórakozottan játszott az egyik gyógyszeres üveg kupakjával.

- Egész nap jégkrémet eszek, és belefulladok az önsajnálatba?- adtam ötletet.

- Ugyan már!- csattant fel Min Mi- A tengerpartra megyünk. Ha nincs dolgotok, csatlakozzatok.

A fiúk bólogattak, majd egy idő után elköszöntek, elvégre már nagyon késő volt… vagy inkább nagyon korán?

- Szedd össze magad!- rivallt rám a vörös hajú lány- Ha látják, hogy ilyen gyenge vagy, akkor már vesztettél. Értetted? Ez vonatkozik rád is- fordult So Ra felé- Ne légy ilyen nebáncsvirág In Ho előtt.

- Nem tudom, mi lenne, ha megjelenne itt holnap Alex…- morogtam, de csak egy barátságosan jó erős tarkón vágást kaptam.

- Aludjatok jól. Azt hiszem holnap hosszú napunk lesz- feküdt be az ágyába, és lekapcsolta a villanyt. Én számat húzva húztam fejemre a takarómat. És előre féltem az elkövetkezendő napoktól…

*

- Gyere be a vízbe, Mi Ah- kiáltott nekem So Ra másnap a tengerparton, de én csak a fejemet ráztam. Ma nem akartam belemenni a vízbe. Egyrészt, mert féltem, hogy a tegnapi sebeimet szétcsípné a víz (amik szerencsére már nem fájtak annyira), másrészt meg eszem ágában nem volt a bikinit felvenni. Mert ugye mi van, ha találkozok Shin-nel, és meglát? Na nem, nem fogja az én fedetlen testemre vetni a tekintetét, soha ebben az életben.

Így kint napoztam egy lenge topban, és egy rövidnadrágban, és néztem, ahogy a másik kettő egymást fröcsköli. Egyszer csak azt láttam, hogy egy alak közelít felém, aki a fejére tekert egy törölközőt. Ebből kifolyólag nem túl sokat láthatott, és ez be is bizonyosodott, mikor átesett a lábamon.

- Mi Ah, te vagy az?- hallottam a hangot az anyagon át.

- Henry?- kérdeztem bizonytalanul, majd mikor kikukucskált, elnevettem magam- Vedd azt le, úgy csak feltűnőbb vagy- ragadtam meg az anyag szélét, és lerántottam róla.

Erre levetette magát a földre, mellém, és feltette a napszemüvegét, a nagyobb hatás kedvéért.

- Bocsáss meg, de valahogy álcáznom kellett magam…

- Persze, megértem- röhögtem még mindig rajta.

- Remélem túltetted magad a tegnapi sokkon…- nézett rám.

- Persze, csak Min Mi nyaggat folyton vele… jut eszembe, megvan neked Alex száma?

- Minek az neked? Nem elég ennyi pasi?- vonta fel a szemöldökét, majd elhúzódott a csapásom elől- De, megvan, csak ne bánts!- nézett rám kutyaszemekkel, majd pötyögött párat a telefonját, és a kezembe nyomta.

Gyorsan bemásoltam a saját telómba, és írtam egy üzenetet.

Mi Ah üzenete: Szia Alex. Busanban vagyunk egy csomóan, nem nézel le te is egy kicsit? Bocs, ha zavartalak. Mi Ah

- Mire készülsz?- nézett rám Henry áthatóan.

- Csak egy kis tréfa- vigyorogtam.

- Milyen tréfa?- dobta le magát a másik oldalamra Jae Hwa.

- Egy olyan, ami tetszeni fog Min Mi-nek- örömködtem magamban, majd hozzátettem egy ördögi kacajt.

A telefonomhoz kaptam, mikor új sms érkezett.

Alex üzenete: Ma nem, de holnap után amúgy is hívtak Lucy szülinapi bulijára, amit ot tartanak, akkor lehet, találkozunk. Add át Shin-nek, hogy puszilom. És nem csak szóban, pls. Hehe

Mi Ah üzenete: Majd te végignyalod az arcát, ha itt vagy, épp nem vagyunk túl beszédes viszonyban. Akkor majd találkozunk!

Alex üzenete: Már alig várom…

- Már Alexet is behálózod?- röhögött Jae Hwa.

- Ugyan már. Én csak a FOUR-os fiúkba zúgtam bele, egytől egyik- mondtam gúnyosan.

- Rendben, akkor tarthatunk 5-ös esküvőt…- vetette fel Henry, mire megjelent előttem ez a kép vizuálisan, és inkább odasúgtam neki nevetve:

- Inkább menj be a hotelbe, és nézd meg, hogy ott vagyok e! Vagy miért nem nyomod le a húgodat a víz alá? Szerintem díjazná!

Erre több sem kellett, ördögi vigyorra húzta a száját, és elindult a víz felé, mihelyst bemérte a testvére koordinátáit.

- Ezt azért csináltad, hogy kettesben maradhass velem?- kacsintott rám Jae Hwa, miután a srác elszambázott a sok strandoló között, ügyet sem vetve arra, hogy akár fel is ismerhetik. Bár senki nem gondolta volna, hogy a híres FOUR maknae-ja rohangál épp közöttük, és közben a cápa zenéjét dúdolja….

- Nem. De ha már így alakult, hogy ketten vagyunk, úgy tűnik nincs más lehetőség… neked kell fagyit hoznod nekem…- vigyorogtam rá, és pislogtam hozzá párat.

- Egy feltétellel…

- Na, mi az?

- Az egész FOUR helyett, csak hozzám jössz feleségül.

Erre két másodpercig csak néztem rá, meredten, majd fogtam a naptejet, és a közepét megnyomva kilőttem egy nagyobb adagot rá.

- Ne hidd azt, hogy elég érett vagyok a házassághoz- nevettem, majd alig győztem elbújni az ellentámadása elől.

*

Másnap reggel fáradtan keltem. Tegnap egész végig a parton szórakoztunk a fiúkkal, este apával vacsoráztunk, végül annyira fáradtak voltunk, hogy fürdés nélkül vetődtünk az ágyba. Persze így reggel, én, aki utolsónak keltem, kiszorultam mind a két fürdőből, mert a két csaj befoglalta.

- Siessetek már!- dörömböltem be mindkettejük ajtaján.

- Még hajat mosok, vagy egy óra múlva kész leszek- szólt ki So Ra.

- Nekem annál több időre van szükségem- kiabálta Min Mi.

Hát ez remek. Elővettem a telefonomat, és bepötyögtem egy nagyon elhamarkodott üzenetet.

Mi Ah üzenete: Szia Henry! Van otthon valaki nálatok?

Henry üzenete: Azt hiszem, most nincs. Délután fanmeetinget tartanak nem messze, arra megyünk, most pedig várost nézünk. Miért?

Mi Ah üzenete: A két díva befoglalta a mosdóinkat. Használhatom a tiéteket?

Henry üzenete: Persze, mindjárt leírom a kódot. 12. emelet, 5. ajtó amúgy.

Két perc múlva meg is kaptam üzenetben a kódját a szobának, és a ruháimat és a törölközőmet felkapva elindultam a lift felé. Reméltem, hogy egyikükkel sem fogok összefutni, de bíztam Henry szavaiban. Az ajtajukhoz lépve bepötyögtem a kódot, és beléptem. Odabent csend fogadott, és kupi… a fiúk szétdobált ruhái mindenütt… elvégre hiába volt Shin pedáns, ha a többieket nem tudta megnevelni…

Gyorsan a fürdő irányába indultam, szerencsére ugyanolyan elrendezése volt, mint a mi lakásunknak, és azonnal be is zártam magam után, elvégre ki tudja…

A zuhany alá álltam, és élveztem, hogy végre valahára tiszta lehetek. Tíz perc múlva már elég tisztának tekintettem magamat, és gyorsan körbetekertem magamon a törölközőt, és a ruhámért nyúltam… ami nem volt a fürdőben.

Basszus, kint hagytam, amikor a kupiban gyönyörködtem? Francba… Gyorsan kifacsartam a hajamat, hogy ne csöpögtessek össze semmit, majd, a törölközőmet szorosan magamra erősítve gyorsan kiszaladtam a fürdőből, egészen addig, míg… a fürdő előtt Shin mellkasába nem futottam, aki, mikor meglátott, kiköpte az éppen kortyolt vizét, és úgy nézett rám, mintha szellemet látna. Nyilván én voltam az utolsó, akire számított.

Tágra nyílt az én szemem is a döbbenettől, elvégre… mit keres ez itt? Nem igaz, hogy ilyen is csak velem történik…

- Elárulod, hogy mit csinálsz a hotelszobánkban, vizes hajjal, egy törölközőbe csomagolva?- kérdezte, és úgy tűnt, hogy ő is nevetségesnek tartja a helyzetet. Elvégre, mennyi erre az esély? Mellesleg olyan szinte szuggerálta a törölközőmet, mintha arra várna, mikor esik le. Emiatt, még szorosabban húztam magam köré, és próbáltam lejjebb húzni alul.

- Ha lejjebb húzod, akkor felül látok be!- vigyorgott még jobban, és kezdtem úgy érezni, hogy nagyon is élvezi a helyzetet.

- Ne bámulj már!- csattantam fel, és próbáltam kikerülni, hogy a ruhámért menjek, de elém állt, és megfogta a karomat.

- Válaszoljál! Miért vagy itt?

- Le akartam fürödni, de a csajok befoglalták a fürdőket… És kértem Henry-t, hogy adja meg a kódot…- makogtam válaszul, elvégre a karomat fogta, és ez mindössze ennyi anyaggal a testemen, nagyon zavarbaejtő volt. Le is ráztam magamról.

- Jó kifogás…- morogta, és még egyszer végigvezette rajtam a szemét- Többet kéne törülközőben járkálnod, igazán jól áll…- nem tudta tovább mondani, mert már lendült is felé a karom, amit még időben elkapott, így a megérdemelt pofon gazda nélkül maradt.

- Hidd el, én sem élvezem ezt… De bárhová megyünk, úgy tűnik, mindenhol egymásba futunk… Van ennek értelme?- kérdezte mélyen a szemembe nézve. Már szóra nyitottam a számat, hogy fogalmam sincs, mit mondjak neki, mikor kinyílt a bejáratni ajtó.

- Oppa, azt mondtad, hogy csak a táskádért…- Lucy-be ekkor fagyott bele a szó, mikor meglátott minket. Mondjuk tényleg elég félreérthető volt, ahogy ott álltam, egy szál törölközőben, ő meg épp a kezemet szorítja még mindig…

- Magyarázat?- kérdezte gúnyosan a lány.

- Lucy, mondtam, hogy maradj lent!- csattant fel a fiú, mikor rájött, hogy mi is folyik itt, és mennyi mindent bele lehet képzelni a helyzetbe.

- Miért, hogy te nyugodtan…?- azonban nem tudta befejezni, mert őt is félbeszakította egy másik hang.

- Édes, mondtam, hogy a közelebbi mosdóba menj… akkor nem láttak volna meg!- Erre mind a hárman egyszerre kaptuk a fejünket, az egyik szoba ajtófélfájának támaszkodó, félmeztelen Jae Hwa felé, aki édesen mosolygott… rám. Egy kisebbfajta sokk után (elvégre, most mi van?) leesett, hogy nekem beszél, és az is világossá vált, hogy ezzel akarja eltüntetni a gyanút, hogy én és Shin között lehetett e valami.

- Jae Hwa, te és Mi Ah… együtt vagytok? És most pontosan…- hűlt el Lucy, de ezt csak a hangjából hallottam, mert nem akartam a sztárpárocskára emelni a vörös fejemet… Elvégre most mindketten azt hiszik, hogy mi ketten... aishh, ez nagyon nem jó!

- Lucy, ne légy ilyen értetlen. Elvégre nem vagyunk már gyerekek! És nem tartozunk mindenért magyarázattal- nevetett Jae Hwa, majd mellém sétált, és megfogta a kezemet. (Amúgy hogy is kerül ide? Nem azt mondta Henry, hogy senki nincs itt? Pedig a barna hajú fiúnak a feje olyan, mint aki most kelt fel.)

- Szóval,- folytatta, miután mellette álltam- Nem is zavarunk tovább!- mosolyodott el. Ekkor mertem újra felnézni a többiekre. Lucy-nek szó szerint tátva maradt a szája, és látszólag szavakat nem talált. Shin pedig… döbbenten, dühösen, zavartan, és tanácstalanul állt és bámult felváltva rám és barátjára. Majd mikor látta, hogy őt figyelem, egy percre összekapcsolódott a tekintetünk. Mintha a szememből akarta volna kiolvasni a választ a kérdéseire, és eltátogott, egy :”Mi ez az egész?” kérdést, de én nem hagytam, hogy Lucy újra gyanakodhasson, így inkább Jae Hwa-ra mosolyogtam, kicsit zavartan.

- Menjünk, mert ez így nagyon kínos- nevettem, mire magával húzott a szobába, és becsukta mögöttünk az ajtót.

Abban a pillanatban csattant az arcán a pofonom.

- Ezt miért kaptam?- nyitotta tágra a szemét.

- Mert ez… kellemetlen- akadtam ki, de próbáltam halk lenni, hogy ne hallatszódjon ki- Mit gondolnak most rólam? Huh?

- Hát… izé.. Hogy mi ketten…- elnézett a távolba, és a feje vörösre gyulladt- Mindegy- zárta rövidre- A lényeg, hogy így nem vagy bajban. Lucy képes lett volna olyan elméleteket gyártani, hogy te meg Shin… na, érted. Így legalább megnyugszik. Henry írt egy sms-t, hogy itt leszel, mert amúgy kiment a fejéből, hogy én is létezem… így tudtam, hogy te vagy az.

- De attól én még…- roskadtam az ágyára, és dühösen beleütöttem.

- Hmm… Nem akarsz felöltözni?- kérdezte a fiú, végignézve a fedetlen lábamon, mire hozzávágtam az ágyán lévő párnát.

- Odakint van a ruhám, azért mentem ki a fürdőből. Amúgy nem rohangálnék pasik lakásában így. Vagy talán ezt is kinézed belőlem?- kérdeztem szomorúan és dühösen, de csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Behozom neked- indult az ajtó felé, résnyire nyitotta, hallgatózott, de úgy tűnt, hogy már nincs senki a lakosztályban, rajtunk kívül (esetleg In Ho valahol, az ágy alá bújva?). A fiú kisietett, és abban a pillanatban hallottam, hogy csipog egy telefon a közelben. Jae Hwa mobilja volt a párnája mellett. A kezembe vettem, hogy majd szóljak neki, de megláttam a feladót. Shin. Az ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam a kíváncsiságom, de végül csak rányomtam a feloldásra.

Shin üzenete: Ezt remélem nem gondoltátok komolyan. Ha bármit is tettél vele, akkor bajban leszel, seggfej. Az a lány sosem lesz a tied.

Meredten néztem az üzenetet. Majd mikor az ajtó nyílt, kiesett a kezemből a készülék, és úgy bámultuk egymást Jae Hwa-val.

- Történt valami?- nézett rám fürkészően, mire én felkaptam a telefont, és feltűnés nélkül rányomtam az üzenet törlése gombra, és elmosolyodtam.

- Én is ilyen telót akartam régen.

- Nem olyan jó. Gyorsan merül- majd lerakta a ruhákat, és kiment. Gyorsan, miután kulcsra zártam az ajtót, mert ezek után semmiben nem bízhattam, felkapkodtam a ruhámat, és közben lázasan járt az agyam.

Végül kirontottam a nappaliba, és mielőtt meggondoltam volna magam, feltettem a kérdést.

- Miért csinálod ezt? Bejövök neked? Szeretsz engem?

Ő csak nézett rám, a szokásos aranyos mosolyával.

- Találkozhatunk este?- kérdezte.

- Nem válaszoltál a kérdésre…

- Este válaszolok. Ígérem. A fanmeeting után. Találkozzunk 8-kor a hotel kertjében, a lugasnál, oké?

Végül lassan rábólintottam.

- Remélem, ezek után normális magyarázatot fogsz adni- húztam el a számat, majd kimentem a lakosztályból.

*

Végül az egész napom körömrágással telt, a lányok próbáltak felrázni, meg egyáltalán megtudni, hogy mi történt, de én is annyira össze voltam zavarodva, hogy nem mertem túl sokat mondani. Talán nem jelent semmit. Már jóval 8 előtt elkészültem, és a barátnőmék agyára mentem.

Végül 10 perccel előtte már lent voltam a megbeszélt helyen.

- Istenem, csak ne mondja azt, hogy tetszem neki, nem mondja azt, könyörgöm!- mantráztam magamban. Végül késett. Másfél percet.

- Azt hittem megvárakoztatsz- nevetett, mikor meglátott a lugas alatti padon ülve.

- Égek a vágytól, hogy halljam a magyarázatodat- mondtam, és magam mellé ütöttem, hogy üljön le. Idegesített, hogy előttem áll.

- Rendben!- leült, és maga elé meredt pár másodpercig. Én meg türelmes voltam, egy ideig.

- Ez ilyen bonyolult?- kotyogtam végre közbe.

- Mi Ah… sajnálom…- mondta végül, mire felpattantam.

- Mit sajnálsz?

- Azt, hogy azt kell mondjam, béna vagy. Még egy sms-t sem tudsz rendesen kitörölni- vigyorodott el, és ő is feláll, mire ismét fel kellett néznem rá- Miért akartad eltüntetni?

- Előbb én kérdeztem. Nem éri kérdéssel felelni…

- A kérdés az volt, hogy tetszel-e nekem? Hogy szeretlek e?- bólintottam- Mi Ah, a helyzet az…- ekkor lépteket hallottunk meg a hátam mögül. Hátra akartam nézni, hogy ki az, de Jae Hwa megragadta a vállamat, és visszafordított.

- Sajnálom, hogy ezt kell tennem, de amúgy itt semmi nem fog változni! Bocsáss meg. És ne mozdulj!

Egy ilyen bevezető után fogalmam sem volt, hogy mit fog csinálni. Még jobban meglepődtem, mikor megragadta az egyik kezével a nyakam hátulját, a másikkal derekamat, és magához rántott, hogy az ajkaink… vagy 3 cm távolságban lehettek egymástól. És ott megállt.

- Meg ne mozdulj!- súgta alig hallhatóan, majd lehunyta a szemét. De ennél közelebb nem jött hozzám. Mégis, aki ezt kívülről nézte, annak olyan lehetett, mintha csókolóznánk. Mi a fene…

Már majdnem felkiáltottam, és ellöktem magamtól, mikor torokköszörülést hallottam. Hát persze, közönségünk is volt.

- Ez már szinte romantikus!- hallottam egy hangot, amitől ledermedtem. Jae Hwa eltolt magától, és láttam, hogy ő is zavarban van. Hátrafordultam, és szembetaláltam magam a Shin-Lucy párossal.

- Ne is zavartassátok magatokat- mondta gúnyosan a lány- Folytassátok csak.

Shin arcára néztem. Azon csak dühöt láttam. Mérhetetlen dühöt és haragot. Mint egy kibiztosított atombomba. És bármelyik percben robbanhat. Ez direkt volt így időzítve?

- Hát, látom jól elvagytok- mondta nyersen a szőke fiú- Jae Hwa, beszélhetnénk?

- Hát persze- mondta a másik is, majd mielőtt ellépett volna mellőlem, a fülembe súgta- Ha nem lenne ő a legjobb barátom, akkor most teketóriázás nélkül nem hagytam volna meg azt a 3 centit. De így, a kérdésre a válaszom: Nem. Nem szeretlek téged úgy, ahogy gondolod. Csak barátok vagyunk. Volt idő, mikor úgy gondoltam, hogy tudnálak szeretni. De még időben rájöttem, hogy neked nem velem kell lenned. Remélem, ezek után rájöttök, mind a ketten, hogy kit is szerettek valójában. Sok sikert, kávéskislány!- nevette a fülembe az első gúnynevemet.

Én csak meredten néztem a távolodó két fiú hátára. Ezt most Jae Hwa mind… azért tette, hogy Shin és én… várjunk csak. Akkor nem tetszem neki. Nem akar velem lenni. És Shin mégis látta, hogy „megcsókol”… Most mit gondol? És miről akar beszélgetni a másik fiúval?

- Az arcodból ítélve, komoly kérdések foglalkoztathatnak… Vagy netán azon gondolkodsz, hogy ki legyen a következő pasi, akit elcsábítasz?- vigyorgott rám Lucy, mikor ketten maradtunk.

Én csak néztem rá egy percig, meredten, majd felnevettem. Volt is időm, ilyen tyúkeszűekre a jelen helyzetemben!

- Igen, Lucy, pont ezen- válaszoltam, és meg akartam kerülni, de elkapta a csuklómat.

- Remélem, eljöttök holnap a szülinapi partimra. Nehogy ne legyen elég szórakoztató a műsor…

- Nyugodt lehetsz, ott leszünk- húztam a számat mosolyra, és hozzátettem- Kérjél a jeles alkalomból egy orrplasztikát is. Olyan furcsán áll- böktem az arcára, majd elindultam a part felé, hogy legalább vízbe fojtsam magamat. Bár amilyen szerencsétlen vagyok, nekem még az sem sikerült volna….

A part felé sétáltam, hogy megnyugodjak a hullámokat nézve, de hamar hangok ütötték meg a fülemet. Ismerős hangok. Már megint belerohanok a fiúkba? Ők is idejöttek? Megláttam őket nem messze. Nem akartam, hogy észrevegyenek.

Bebújtam egy bokor takarásába, igen, valódi kommandós leszek a Koreában tartózkodásom végére, és úgy hallgattam őket. Nem mintha nem az ordítozásuktól lett volna hangos a part…

- Elmagyaráznád, hogy mi volt ez pontosan? És mi volt a reggeli? Ti tényleg együtt vagytok?- kérdezte Shin, és láttam az árnyékban, hogy megragadta a barátja ingjét.

- Nem vagyunk együtt- nevetett Jae Hwa- Sosem voltunk...

- Akkor miért…

- Miért csókoltam meg? Mert olyan aranyos…

Nem tudta folytatni, mert a másik behúzott egyet neki egyet, hogy Jae Hwa meghátrált, és a szájához kapott. Nyilván felhasadt neki. Alig bírtam nézni.

- Miért olyan fontos neked Mi Ah?- akadt ki a barna hajú fiú- Csaltál valaha mosolyt az arcára? Vidítottad valaha fel? Tettél érte valamit önzetlenül, amiből nem neked volt hasznod? Ismered őt egyáltalán? Tudod, hogy mennyit szenved miattad? Nem mutatja, mert azt hiszi, akkor erősebbnek tűnik, de néha ijesztően elgyötört arcot vág, mikor azt hiszi, hogy nem nézik… Feltűnt?

Erre a másik csak némán állt, majd alig hallhatóan megkérdezte.

- De hát tudtad, hogy tetszik nekem…

Tetszek neki... Ezt már nekem is mondta, de valahogy most hihetőbb volt... Mégsem tudtam rábízni erre magam. Egyszerű tetszés az nem szeretet. Ha holnap megtetszik neki valaki más, akkor már el is vagyok felejtve. 

- És akiket kedvelsz, azokat bántod? Mi lenne, ha csak egyszer szembenéznél az érzéseiddel? Hidd el, az érzések nem mutattak eddig még senkit gyengébbnek. Csak emberibbnek. Hiába hiszik olyan sokan, hogy szánalmas…- mondta Jae Hwa gúnyosan, majd otthagyta a másikat. Shin, mikor a barátja ott hagyta dühösen lerogyott a padra, és a tenyerébe temette az arcát. Most olyan sebezhetőnek tűnt. Egy percig azon gondolkoztam, hogy mellé ülök, és elmagyarázom neki a helyzetet, elvégre teljesen félre érti. De aztán rájöttem, hogy nem vinne előrébb.

„Mi lenne, ha csak egyszer szembenéznél az érzéseiddel? Hidd el, az érzések nem mutattak eddig még senkit gyengébbnek. Csak emberibbnek. Hiába hiszik olyan sokan, hogy szánalmas…”

Jae Hwa-nak igaza van. szembe kéne állni végre az igazsággal. És akkor kiderülne, hogy melyikünk áll erősebb lábakon.

Ez járt a fejembe még akkor is, mikor aludni indultam. És azt reméltem, hogy holnap, ha felkelek, akkor mindenről derüljön ki, hogy ez csak egy rossz álom…